Ladányi Mihály
Mese

Bennünk van Felemeltfejű Ország
benne laknak a felemeltfejűek
Nemalkuszom a vezetőjük és
Törődöm-ök a szárnysegédei

Midőn reggel becsukják a kaput
s nekivágunk a lesz-majd-valahogynak
belül éjszaka lesz s nyilván mélyen alusznak
a felemeltfejűek

17829. Mütyürke (2018-01-05 20:40.49)

Ladányi Mihály
Polgária

Először
csak harmincötezren
nem találták meg számításukat benne
Túl puritán mondták
túl puritán ez a pretoriánusoknak
Az még csak rendben lenne hogy beszélni kell róla
hisz a szavak
mindössze azért vannak
hogy elrejtsék a gondolatokat
de jóisten
mi lesz ha tenni is kell majd valamit
ha azt mondja hogy gyerünk harcolni és megdögleni
Először
csak harmincötezren voltak akik
persze hogy csatlakoztak
Aztán már könnyen ment minden
megvolt a mag
és gyorsan odacsődült
még háromszázötvenezer
Ez a mi földünk volt valaha
verítékkel vetettük arattuk
de
miféle birtokos-névmás az amit
többesszámban kell énekelni
Támogatjuk tehát
mivelhogy ellenezzük
S a falvédőről lejöttek valamennyien
akik unták a konyhaszagot
és híre dagadt
hogy van valami
valami ami nincs
ami erős
mivelhogy nem fogja össze már semmi sem
S a tömegből feltört diadalmasan a
KAPARJ KURTA NEKED IS LESZ
kezdetű dal

s élt és virágzott
Polgária

17828. Natalie Wood (2018-01-02 14:16.40) - (válasz Chris Co 17824. hozzászólására)

Ugye ez nekem szólt? ;)
Bujék

17827. Mütyürke (2017-12-31 19:10.09) - (válasz Anzsi72 17826. hozzászólására)

Nagyon Boldogat Neked is!

Ilyen mély,filozófikus versem nekem is volt gyerekkoromban,íme: A kisgyerekek a kisgyerekek. A nagy gyerekek a nagy gyerekek.:))
S ha már gyerekek ,akkor most jöhetne Szabó Lőrinctől : Ima a gyermekekért http://www.youtube.com/watch?v=todzhSCpuQo
Ez úton kívánok erőt a jövő évre a továbblépéshez ,azoknak akik most gyászolnak! Kolléganőm sem tud már a lánya mellett lenni...

17826. Anzsi72 (2017-12-31 16:15.09) - (válasz Mütyürke 17823. hozzászólására)

BÚÉK Neked is, Mütyürke! :)

Írtam gyorsan egy köszöntőt Nektek:

BÚÉK, BÚÉK, BÚÉK, mindenkinek BÚÉK,
Egyszerű kis vers ez, mint egy suta faék.

(Vért izzadtam, mire megszültem.:))

17825. Mütyürke (2017-12-31 14:54.14) - (válasz Chris Co 17824. hozzászólására)

Szabó Lőrinc

Titkos párbeszéd

S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
- Füst s láng bennem is együtt kavarog.
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!
Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy?
- Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák!
Mit mond majd az első tekinteted?
- Hogy eddig, csak hazudni mert neked.
Szegény fiú, féltél tőlem, ugye?
- Félelmes az isten igézete!
Utad leszek tőle a föld fele.
- Az vagy, ígéret, minden gyönyöré!
Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ...
- Még a boldogság is rettenetes!

:)

17824. Chris Co (2017-12-31 13:48.21)

Szabó Lőrinc
Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

17823. Mütyürke (2017-12-31 13:04.42)

Tompa Mihály
Bucsú az ó évtől

Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el,
Meg sem várva a viradtát,
Csak condráid hagyva rajtunk:
Emléked, - s az ócska naptárt.

A tavasz szép volt te benned:
Felszökkent a bunda ára;
A rózsának ajka éjjel
Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya,
Ki elhullt a sima jégen!
A sirásó- meg a papnak
Nem volt annyi pénze régen.

Nyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból,
S fútt a szél két hétig néha,
Igaz, nem lett búza s áldás:
De lett üszög és - poéta.

A gyümölcs-szedés bajától,
Őszre megmentett a hernyó;
A regényes cserebogár
Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük.
Annyi volt a drága lőre, -
Hej csak téged, aki adtad,
Tarthatnálak jól belőle!

S az év végre megbolondúlt,
Vénségére lett szerelmes:
Hó s fagy kellett volna, s a tél
Vala nyájas engedelmes.
Az elkinzott földnek akkor
Hozott nyiló szép virágot; -
Rámosolyghatsz az emberre,
Ha elébb jól pofon vágod!

És a bölcsre rosz idő járt,
Ott veszett a könyv a polcon,
Ritkán jött egy jámbor lélek,
Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja,
De ő azért elél hóltig;
Hirrel gyujt be a kályhába,
S dicsőséggel takaródzik.

A bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfiának;
Szemérmesnek szeme koppant,
A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem
Törte bé a szent igazság!
Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tűröm-fűvel borogassák.

S mint a gyermek süvegével
Üldöz és fog tarka lepkét:
Sok embernél, a reményre
Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá,
Más után mohón szaladva...
S annyi haszna van belőle:
Hogy rongyos lett a kalapja.

No de semmi! itt az új év,
Jobb lesz tán ez? Majd megválik!
Nincs mit válogatni bennök,
Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre
Régi küzdést, régi gondot;
S kiknek mindig, minden jól van:
Azok a bölcsek s bolondok!
1853. december 31.

BÚÉK Mindenkinek!

17822. Gyuri1985 (2017-12-17 22:22.09) - (válasz Natalie Wood 17821. hozzászólására)

Latinovits mély érzésű, ragaszkodó ember lehetett, számomra a filmjeiből is ez jön le. Annyira nem mélyedtem el az életrajzában, Ruttkaival való kapcsolatában. Nehéz ember lehetett, feltehetőleg nehéz volt vele kijönni, de én mindig is kedveltem. Vannak olyan alakításai, amiken erősen érződik a betegsége, szorongása, magába fordulása, de számomra az erős igazságérzete, őszintesége mindig is imponált. Sok filmjét nagy becsben tartom... Kérdésedre válaszolva: szép, őszinte sorok.

17821. Natalie Wood (2017-12-17 21:52.19) - (válasz Gyuri1985 17820. hozzászólására)

Szép, neked is tetszik?

17820. Gyuri1985 (2017-12-17 21:37.03) - (válasz Natalie Wood 17819. hozzászólására)

Részlet belőle:
http://www.youtube.com/watch?v=gcy38Vfb2xg

17819. Natalie Wood (2017-12-17 21:27.50)

Latinovits levele Ruttkai- hoz is nagyon szép.
Ilyet ma már nem ír senki..:/

17818. Natalie Wood (2017-12-17 21:25.42) - (válasz KareszFaszi 17817. hozzászólására)

Az "őrült" szerelmesek..

17817. KareszFaszi (2017-12-17 21:23.13)

Gyuri, kösz!
Radnóti Miklós: Két karodban (Ruttkai Éva) zongorakísérettel
http://www.youtube.com/watch?v=NRSggH6F2DM

17816. Natalie Wood (2017-12-17 21:20.25) - (válasz Gyuri1985 17815. hozzászólására)

Ó köszi, nagyon szeretem :)

17815. Gyuri1985 (2017-12-17 21:18.54) - (válasz Natalie Wood 17814. hozzászólására)

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

17814. Natalie Wood (2017-12-17 21:11.48) - (válasz KareszFaszi 17813. hozzászólására)

Radnóti- Nem tudhatom...talán ez a legnagyobb kedvencem.
Sajnos nem tudok linkelni, telóról szarakodok...ha megtennéd helyettem, akkor nagyon köszi!:)

17813. KareszFaszi (2017-12-17 21:09.51) - (válasz Natalie Wood 17812. hozzászólására)

Ez király. De linkelj egyet - ami tetszik.

17812. Natalie Wood (2017-12-17 21:05.17) - (válasz KareszFaszi 17811. hozzászólására)

Leginkább Radnóti, Ady és Petőfi verseit szeretem.
Megvan az összes verses kötetük.

17811. KareszFaszi (2017-12-17 20:54.03) - (válasz Natalie Wood 17810. hozzászólására)

Versre te butus:)
Amúgy szeretem, pont karácsonyra.

17810. Natalie Wood (2017-12-17 20:51.44) - (válasz KareszFaszi 17809. hozzászólására)

A töltött káposzta, vagy mire gondoltál? ;

17809. KareszFaszi (2017-12-17 20:45.38) - (válasz Natalie Wood 17808. hozzászólására)

Jólvanna:)

Neked kedvenced?

17808. Natalie Wood (2017-12-17 20:31.20) - (válasz KareszFaszi 17807. hozzászólására)

Nahát, cseles :)
Jóvanna

17807. KareszFaszi (2017-12-17 20:14.06) - (válasz Natalie Wood 17806. hozzászólására)

Ha a versszakok kezdőbetűit összeolvasod, kijön, hogy SAMCRO - utalva egyik kedvenc sorozatomra?:)
De elfogadom, hogy nehéz.
Én úgy vagyok, hogy a pozitív, kellemes dolgokat inkább "kiélem", sok mást meg "kiírok" magamból.

17806. Natalie Wood (2017-12-17 20:10.23) - (válasz KareszFaszi 17805. hozzászólására)

Kicsit "nehéz" ez a vers :)
Romantikásos nincs?

17805. KareszFaszi (2017-12-17 19:55.43) - (válasz Natalie Wood 17801. hozzászólására)

Néző-pont

Szárnycsapástalanság prizma-borostyánban
Megtöri a fényt, és megtöri a hitet
A döntések súlya űr-súlytalanságban
Az elrontott percekért órákkal fizet

Alkalmazkodva pókselyem-gyökerekhez
Az eltévedt föld szociológiája
Igazodva megformázott szerepekhez
Kéjesen lángol múltunk gyerekszobája

Mindent megtennénk, hogy önzetlen áldozzunk
A szabad akarat talán-istenének
Hogy magunk is történelemmé változzunk
Mint mitológiai félelmes lények

Csontjainkban kínzó kötelesség feszül
Egünkön jogaink villáma mennydörög
Hisz titokban érezzük, tudjuk legbelül:
Hogy minden halandó, csak a rock’n roll örök…

Reménykedve, mint egy unott házikedvenc
Kulturált szavakkal egy pszichológusnak
Öklendezhetünk, hogy mily’ terhes a ketrec
S gondozója, ki benzinillatba fullad…

de

Onnan, hol a megalkuvás tréfás módon
Csak a tükörkép kívánatos kudarca
Onnan várjuk – s teszünk úgy? - hogy folytatódjon
Az el nem rendelt és az akarat harca

17804. KareszFaszi (2017-12-17 19:54.45) - (válasz Lector 17803. hozzászólására)

Igen:)

17803. Lector (2017-12-10 21:58.18) - (válasz KareszFaszi 17800. hozzászólására)

Saját?:)

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk